"Egy barátomtól egyszer üveggömböt kaptam félig töltve homokkal és kagylókkal. A homok az eltelt idõt jelképezte, a kagylók pedig mindazt a szépséget, amit az évek hátrahagytak. A Mehndi (Henna, Henna-Mehndi) is ilyen kagyló, amelyet az idõ homokja hátrahagyott - csillámlik és megõriz. A nyugat számára csak ideiglenes tetoválás, a kelet szemében azonban jelentése összeforrt a nõiséggel, az ünnepi pillanatokkal, a reménnyel, az átalakulással, nõvekedéssel, az áldással, a spiritualitással, a szerencsével, a test díszítésével, mindenekelõtt pedig a tiszta szépséggel.

A Mehndi évszázadok óta létezik, és ez idõ alatt sem a kasztok közötti, sem a vallási,k sem a térbeli határvonalak nem jelentettek akadályt számára. Hiszek abban, hogy a mehndi szerencsét hoz viselõjének.....
.......A festésben a nyitott kéz filozófiáját érvényesítem, amely azt tanítja, hogy a tenyér felülete nagyobb, mint az ökölé. Ha összeszorított öklünkben tartunk valamit, azzal csak összezúzzuk, vagy nem engedjük, hogy növekedjen. Ha azonban nyivta tartjuk a tenyerünket, adni is, kapni is többet tudunk.
A Mehndit egyetlen kaszt, kultúra vagy ország sem sajátíthatja ki magának. Egyedülálló jelenség, amely csak szépséget visz az emberek életébe...

Sumita Batra- Mehndi A testfestés mûvészete c. könyvébõl